Naplóm

Ezzel a nem túlságosan kifejtett magyarázattal húzott el tegnap egy srác a lakásomból, mielőtt bármi történhetett volna. Én lettem volna a szülinapi ajándéka, saját magától, de meggondolta magát.

Megérkezett (20 perc késéssel, az ötödik percben hívott fel hogy késik, aztán elém tett egy üveg bort, hogy ezért késett... köszi a bort de a kifogás überszar, ilyenkor inkább ne mondjon semmit), leültettem, kapásból égtem egy kulturáltat, mert vizet kért, és csak csapvizem volt, finom langyos. Hebegtem egy sort, mondta hogy oké lesz, ivott belőle egy kortyot és otthagyta. Fancsali arccal nézegetett körbe a kanapén ülve, sem semmilyen berendezési tárgytól, sem tőlem nem derült fel az arca. Kérdeztem hogy baj van-e, mondta, hogy másra számított, de az ő hibája, álmodó típus, nagyon beleéli magát egy elképzelésbe. Már csak a beszélgetés kedvéért is próbáltam faggatni hogy mégis, mit képzelt el, de nem sok információ esett ki belőle. Valami olyasmi, hogy azt gondolta, majd eljön ide és nagyon jól fogja érezni magát. Hogy külön-külön nincs kifogása semmi ellen, de az összhatás ellen valahogy mégis. Megkérdezte, hogy ugye kutyát tartok? Merthogy talán azért sem érzi jól magát... Ezen kicsit felhúztam magam, mert állítólag olvasta a beszámolóimat, és ott van egy ahol ír valaki a kutyaszőrről, méghozzá nem túl kedvesen, de ez mégsem jutott el hozzá.  Ha tudja hogy zavarja az ilyesmi akkor akár utána is nézhetett volna, akkor nem égne az arcom. Tett még egy megjegyzést, hogy neki is van egy kutyája, a szüleinél. Persze kertes házban, mert szerinte a kutya nem való panelba, nem tud mozogni. Persze a kertes házban is időről időre láncra kötik a kutyát, azt ő nem szereti, de mégis, így jobb... Nem mondtam ami a nyelvemen volt, azaz hogy egyrészt az nem az ő kutyája, másrészt a hozzáállásból ítélve az a kutya kevesebbet mozog mint az enyémek, nem lett volna értelme kötekednem. Csak annyit jegyeztem meg, hogy hát igen igaza lehet, de az ember se való panelbe, csak hát a dolgok sajnos nem úgy működnek hogy az van amit akarunk. Én especiel egy kastélyba "vagyok való", egy többhektáros park közepén, oszt' még sincs ilyenem. (mikor értik már meg az emberek, hogy a kutyát nem én hozom létre, csakhogy panelban legyen és kínozzam, hanem a meglévő állományból kell gazdálkodnom, és bizony kutya mindig több van mint kertes házas befogadó. Azaz az enyémeknek nincs alternatív lehetőségük, vagy alig.  Tessék már azt mondani amit gondolunk, azt hogy idegesítene ha kutyával kellene együtt élnünk, azt érteném.. Nem kell ehelyett hülye ideákat gyártani hozzá. Grrr...) Nem esett le neki a hasonlat sem, közölte hogy legalább vannak céljaim amiért dolgozhatok. Jájj. Még jó, hogy nem erőltettem a témát.

A legkonkrétabb magyarázata még az volt, hogy nem elég romantikus a hely. Vagy a hangulat. Vagymi. Azzal elköszönt és elhúzott. Legalább lett egy üveg borom.

Idegesít a típus, nem tudok mit kezdeni azzal, ha egy embernek nincsenek konkrét elképzelései, viszont elvárja, hogy azok azért teljesüljenek.  Ha anno még a levelezésünk során pár szóban megfogalmazza az elvárásait, csak annyira mint itt, akkor simán megbeszéltük volna még akkor és esélyesen nem raboljuk a másik idejét. A lakás hangulata nem valami hiba amit ki kell javítani, az bizony életben nem lesz olyan amilyet ő elvár, mivel nem csak dekorhely hanem ott is lakom, és ez minden irányban ellentétes az ízlésemmel. Nem is tudom, hogyan kellene azzá tenni. A részemről a romantika ott megáll, hogy igazi függöny van, meg díszpárna, pedig nem is lenne rájuk definitív szükség. 

A dologhoz még az is hozzájárulhatott kissé, hogy egyáltalán nem voltam romantikusan meg nőiesen öltözve. Az új lakás nagyon faszentos, de van egy nagy hibája: a lifttől egy négylakásos folyosó zárja el, amit kulccsal kell kinyitni. A szomszéd ajtaja pedig pont szembe van az én ajtómmal. Azaz muszáj kimennem, és ha kimegyek, nem nézhetek ki nagyon máshogy mint ahogy egyébként kinézek. 

Megoldás folyamatban: távnyitó lesz felszerelve, ha minden jól megy, jövő héten.

Egy hónapja talán járt nálam egy újságíró a Nők Lapjától. Aranyos és értelmes volt, viszont ami cikket összerakott utána az nem nagyon tetszett. Szerinte nem igaz amit gondolok, csak én képzelem bele, mert paranoiás vagyok. Döntsétek el.

Szerintem nem legális kiraknom ide a piszkozatcikket, de majd szól, ha zavarja.

A cikk első verziója (a sötétkék szövegek az én kiegészítéseim):

1NAP-1ÉLET

KISKIFLI, NAGYKIFLI

Hogyan kel, érez, fekszik egy milliárdos? Egy gyári munkás? Egy agysebész? Nagyon másképp. Pedig ugyanolyanok vagyunk. Majdnem. Erről szól ez a sorozat. Ezúttal egy egyetemista örömlány napját követtem végig.

D. 28 éves, az ..........Nem kellene ennyire konkrétan. Vagy esetleg lehetne a BMF műszaki informatika, álcázásként Az egyetem mellett – 6 éve - szexmunkásként (lakáscsaj-ként, ahogy gyakran hívja magát) dolgozik, Monica néven, egyedül. Interneten hirdet, munkahelye a külvárosi garzon – otthonuk férjével, M-el. A lakásban időnként D. barátnője, Hanna is felbukkan, ki a fenti munkát félig meddig éppen abbahagyta. A kis raktárszobából nemrég irodát alakítottak ki, M. itt teljesíti informatikusi megrendeléseit, míg felesége közös hálójukban dolgozik. D. leginkább otthon érzi jól magát, olyankor űrkutatásról, atomfizikáról, politikáról olvas, és ír Szerinted szükséges hazudni az érdeklődési körömről? Amúgy evolúcióbiológia elsősorban, meg egy kis tudományelmélet és filozófia. Munkáját hobbinak is nevezi.

(A riport szereplőinek nevét kérésükre megváltoztattam.)

10.30. – 13.00.

„…aztán kivették a hasnyálmirigyét is, de előző nap még zabálta a csirkét...” Négy alvó rebben a lakótelepi csevejre, mely a kitárt ablak alól kúszik fel a földszint kettőbe. A gyűrött franciaágyon egy nő, egy férfi, egy kutya, és egy macska. – Ma tanulni fogok, esküszöm, benyalom a mátrix adjungáltját… - zsibbadtan súg a kuvasz fülébe D.

Megvágták a múlt heti matekvizsgán, azóta fogadkozik. Egy tegnapi bugyi olcsó csipkevirágaival a fürdőszoba kövén hever, D. a szennyesbe dobja, farmert, pólót húz. Bőre fakó, haja fiús, rövidre nyírt, arca, alkata átlagos. Eladólányok ilyenek a közértekben. A kutyával a kertbenvagy lakótelep vagy kert, kettő együtt nem megy.. egy álmos kört tesz.

Az állatszőr csomói barna foltokat barna kuvasz? rajzolnak a kanapéra, ahol D. és M. a kávét isszák. Csöndben ülnek, ölükben egy-egy laptop. „Szia Kedves, jobban vagy már?” – egy törzsvendég kérdezi ezt a chat-en (tegnap D. hasfájásra panaszkodott). Lágy mosoly. Aztán az e-mailek. Némelyiket D. hangosan olvassa fel férjének: „Hello cica, ma dugható vagy?”

– Micsoda stílus! – néz fel szörnyülködve a férfi, monitorja mögül. D. törli az üzenetet. Nála alapvető a stílus. Mára amúgy is „teltház” van, ketten jelentkeztek be, ennél többet a lány csak ritkán vállal. Fél 3 és 7 óra, egy hetvenhárom, és egy hetvenhét éves úr. Nem tipikus.

12.00.- 14.00.

De most tej kéne és valami ebéd. D. és M. összefonják ujjaik, úgy indulnak a boltba. M. – úgy érzi - megszállottja a szabadságnak, s az önazonosságnak, hasa zsenge hordó, haja kóc. 17 volt, mikor hat éve D.-vel megismerkedtek. D. akkoriban kezdte a munkát. Abbahagyta volna M. kedvéért, de a fiút a dolog nem zavarta, sőt. Kapva az ötleten, ő is próbálkozott, ötvenes hölgyeknél, de azok csak ingyen akarták. Azóta inkább programozik. A cégnél D. egy ex-törzsvendége alkalmazta, némi protekcióval...Ez hülyén hangzik kissé, mintha magától nem találna munkát mert ahhoz nem elég szakmailag. Pedig k. jó abban amit csinál. Az esküvőt tavaly tartották.

A közértben zacskós levest, konzerveket, virslit pakolnak a sápadt pénztárosnő elé, ki a hárommilliárdos lottónyereményről ábrándozik. D. is ábrándozik, ám ahogy mondja, a munkát akkor sem hagyná abba, ha palotája lenne, kacsalábas. Maximum jobban válogatna. Huszonegy lehetett, mikor elolvasta Havas Henrik Kurvaélet című könyvét. Úgy gondolta, az egész nem vészes, s annál, ahogy előző fiúja viselkedett vele, semmi nem lehet rosszabb. Pénze nem volt.Nem egészen stimmel. Anyagilag nagyon rossz helyzetben voltam, a könyvbeli leírás alapján pedig úgy gondoltam, kibírható, nem pedig annyira borzalmas, mint ahogy a legendákban terjed. Egy vállalható valami, legfeljebb nem fogom szeretni. Az előző kapcsolatom vége már nagyon rossz volt, ez alapján úgy gondoltam, van némi rutinom abban hogy ne legyen jó. Amit te írsz az viszont olyan mintha a leírás alapján könnyűnek találtam volna, ezen kívül még olyan is, mintha az, hogy a „fiúm” (amúgy párom volt, jóval komolyabb volt annál semhogy „fiúm” legyen) rosszul viselkedik velem, az valami bevett dolog lenne. Pedig abszolút nem volt az, soha előtte nem voltam áldozat egy kapcsolatban. Ez meg amolyan se veled, se nélküled dolog volt, a végére már folyamatosan öltük egymást. Az újsághirdetésre akkor jelentkezett, mikor egy fáradt reggelen utolsó farmerja is szétrepedt a fenekén. Első vendégébe majdnem beleszeretett. A „szervezett” munkahely után hamar magánzó lett – vendégeitől hallotta: az értelmesebb lányok egyedül csinálják. D.-t a szülei megbízhatatlannak tartották, nem dicsérték soha, csak sóvárgott a szeretetért.

„Anyámnak két éve elmondtam, mit csinálok. Valamiért… Úgy tett, mintha meg sem lepődne. Nem értette, mégis miért beszélek neki a szexuális életemről... most hogy magyarázzam el neki, hogy ez nem is az?” De azt mondja, vele amúgy minden rendben, és hogy M.-nek sokkal keményebb gyerekkor jutott. Öngyilkos anya, nevelőszülők. M. sokáig kitűnő tanuló volt, az igazi pokol akkor szabadult el otthon, mikor a torna négyes becsúszott. Férj és feleség keze a boltból hazafele is egymásba ér.

Ahogy a zsúfolt félszobában a virsliket eszik, robban be D. barátnője, Hanna. - Van kapuccsínó? Megörülök egy kapuccsínóért! - Zavar, s erő vibrál benne, nagyra nőtt, rövidnadrágos kislány. 19 éves. Egyetemista, szociológiát tanul, de talán újságíró lesz majd, vagy jogász. Az utóbbi hónapokban itt „dolgozott”, s félig-meddig itt is lakott, D.-éknél. Barátok. Otthon, a szülőkkel meg mindig állt a bál… D. telefonja sms-t püttyög. - Ó, a Tapsi Hapsi?! Az mindig úgy hívott, hogy Édes Gyermek… – kiált Hanna, tenyerét izgatottan csapja össze. Nem tudom, szándékosan nem látszik-e, hogy Hanna utálja ezt a stílust Az úr az ő vendége volt, de most D.-t szeretné. Azért is, mert Hanna múlt szerdán „átmenetileg kilépett”. Szerelmes... „Tapsi Hapsi” beírva holnapra, D.-hez.

A két lány a kanapéra kuporodik, köztük a laptop, s a kapuccsínó láthatatlan gőzei. Hanna hangja ábrándos. - De jó ez, olyan családias! - Lábuk maguk alá húzzák. D., azaz „Monica” hirdetési oldalát bújják, s a legfrissebb, róla szóló „beszámolót”: „Valósággal szeretkezni lehet vele. Egészen különleges aurája van. Sokszor eszembe jutott közben, hogy Ki is lehet tulajdonképp ez a lány, és hogy jövök én ahhoz, hogy ilyen durván belegázolok a privát szférájába...” - Rólam miért nem írt senki? Legalább hogy nagy a seggem, vagy lapos a mellem?! – Hanna mintha nevetne. Tenyere széles, körmei túlontúl rövidek, csuklóján múlt heti fesztiválkarszalag. Arca árnyékok nélküli. Most az ő hirdetési oldalát nézik. Zavartan kapja el fejét a monitorról, de nevet, tovább. – Arcpirítóak ezek a képek! Lehet, hogy tényleg abba kéne hagynom…? Ezt nem értem, hiszen ő tényleg abbahagyta, az csak az én magánvéleményem, hogy nem véglegesen- A meztelen „pózolós” fotókat D. készítette róla, itt, a kanapén.

D. szerint őt a vendégein kívül mindenki utálja.Dehogy hiszem. Azt gondolom, hogy egyáltalán nem vagyok társasági lény, nem szeretek fecsegni emberekkel, emiatt nem tudom normálisan tartani a kapcsolatot. Mindig is különc voltam és kívülálló, nem akartam beilleszkedni, elvoltam magamnak egyedül, mert ha megszólaltam, mindig sikerült valami olyasmit mondanom, amitől mindenki nagyon furcsán nézett. Emiatt sokan nem szerettek. Van aki alapból nem, a kívülállóság miatt, van aki meg azért nem mert sajnálni és pátyolgatni próbált az előző egyének miatt, én meg elhajtottam. Nem csatlakoztam sem a menők, sem a lúzerek csoportjához, az anyáskodást rosszul bírtam, csoda hogy sokan nem kedveltek?

„Az otthoni szeretetlenség nálam annyit tett, hogy túlságosan is elkezdtem ragadni mindenkire, aki kedvelni látszott. A szüleim eléggé elzártak az élettől, amíg el nem jöttem otthonról addig nem voltak barátaim és nem is jártam senkivel. Így nem tanultam meg kontaktust kialakítani a szokványos módon. Ezért egyenes voltam és őszintébb a szokásosnál. Amikor eljöttem otthonról, belevetettem magam mindenbe ami kimaradt, gyors, egy éjszakás kapcsolatokat kötöttem, fiúbarátaim voltak akikkel néha mást is csináltunk. Nem voltam áldozat típus, vonzottam az érzelem-és szexvágyó, enyhén magányos és kiegyensúlyozatlan pasikat.”

14.00. – 14.30.

Fél óra a vendég érkezéséig. D. az éjjeli álmoktól gyűrt szürke nincs szürke lepedőm, fehér van meg vörös, max a szőrtől szürke lepedőt vörösre cseréli. A fáradt érdekes, nekem a függöny élénk, vidám hangulatúnak tűnik, nem fáradtnak... amúgy neked aznap minden fáradtnak tűnt? Rengetegszer szerepelnek fáradt arcú emberek, sápadt népek, az én arcom is fakó, nem pedig a bőröm fehér... muszlin függöny is vörös, amit behúz. A földön néhány rongy, hosszabbító, kacat, ezeket az ágy alá tolja. A fürdőszoba kopott mosdója fölé hajol, halvány szemceruza, szempillaspirál. Szájfényt nem tesz fel: azt az idős úr, mikor első alkalommal D.-nél járt, azonnal letöröltette vele. D. munkaruhája lenge, s egyszerű, szandálja magas.

- Csinos vagy – így Hanna, D.-nek.

14.30. – 18.30.

D. szorosan M. mellé ül le, csupasz, fehér combjait férje farmerjához nyomja. A kutyáról beszélnek, s várakoznak. Megszólal a kapucsengő. M. és Hanna a férfi szűk irodájában maradnak. Cigarettáik füstje elnehezíti a levegőt pedig tárva nyitva az ablak....

-…de azért egy törzsvendéget mégis megtartok… Mert még el akarok menni Efottra is…” – ezt Hanna talán csak magának, vagy a már számítógépébe temetkező férfinak mondja. Kinn elered az eső. Csak nézi, ahogy a víz szakállas függönye az égből lezuhan.

D. jelenik meg az ajtóban. Arca nyugodt. Az idős vendég – ki D. szavaival élve „roppant egzotikusan rozoga” - most zuhanyozik. D. szerint igen érzékeny fajta. Megkéri a maradókat, az úr távozása előtt ne hagyják el a szobát. – És ha megint három óra lesz?! Be fogok pisilni! – Hanna hangjában őszinte rémület. M. hümmög, s újra monitorjába temetkezik. Határidős munka. D. becsukja maga mögött az ajtót.

„Sokszor kifejezetten kedvem van a dologhoz. Nekem mániám az, hogy megértsek mindent magam körül, egyszerűen muszáj. Viszont sajnos nem vagyok jó társasági helyzetekben, nem ismerem a felszínes, haverkodós kapcsolattartás módozatait, s innentől kezdve kívül vagyok minden közösségen. Emiatt egyre inkább idegesít, hogy nem értem a környezetemet, az embereket. Erre alkalmas speciálisan a meló: konkrét keretek közötti kapcsolat, a túlzott közvetlenség/időszakos érdektelenség és a határok be nem tartása inkább előny, mint hátrány. És a képesség, hogy 10-20 perc alatt bizalmas viszonyba tudok kerülni valakivel, nagyjából elmulasztja azt az érzést, hogy egy vadidegennel fekszem le. Összesítve: ezzel a munkával a bennem élő kutatópszichológust élem ki, némi etológusi ambíciókkal karöltve.”

D.-t leginkább a természettudósok kápráztatják el, s a matematikusok (az előbb). Nemrég egy olasz turista járt nála, egy részecskefizikus. D. az aktus után jól kifaggatta, hogy állnak a Higgs-bozonnal, meg az általános, egyesített fizikai modellel. Ez egészen feldobta D.-t.

16.30. – 18.30.

A vendég távozott, két óra volt, de D. csak másfelet számolt fel. Hanna már lelépett. D. röviden beszámol férjének: az öregúr ővele most nem nagyon foglalkozott, bár ha kérte volna, akkor biztos szívesen. Tizenötezer forint az asztalon. M. rövid csókot nyom D. kipirult, gyűrött arcára. Egy kör lenn, a kutyával. Rövid internetezés, tudományos blogok, s némi fórum-vita egy-két feministával arról, hogy D. szerint – bár tudja, hogy sok lány másképp van ezzel - őt nem kényszerítik, és ő nem szenved, a feministák szerint viszont de. Sms érkezik, D.-nek. „Köszönöm, hogy ilyen kedves voltál.” Az öregúrtól jött, aki első alkalommal bár tisztelettudó volt, ám korántsem kedves.

„Vannak flegma, lekezelő pasasok. Bejön, és így indít: oké, akkor beszéljünk az árakról, mennyit fizetek... Mondom, ülj le nyugodtan. Ásványvíz? Bubival vagy nélküle? Dörzsölöd a szemed, fáradtnak látszol... Főzzek egy kávét? Ez nekem semmibe nem kerül, ő mindjárt oda kerül lélekben, ahol fizikailag van. És  ilyen helyzetben már nem lehet flegma, sem lekezelő. Ezután jön a meglepi: az időhatár nem szigorú, húsz percet, félórát alapból ráhagyok. Nem kell rohanni. Nagyon sok pasit ez teljesen kicserél. Szokták kérdezni, nem félek-e  hogy valaki agresszív lesz vagy ilyesmi. Nem, nem félek. Ehhez képest egy sima városi utca kész horror. Az emberek beszólnak egymásnak, rosszindulatúak. Ebben az egészben az az egyik legjobb, hogy itt tisztán örömokozásról van szó. És ha valakinek jobbá teszem a közérzetét, valahogy viszonozza. Mindig.”

18.30. – 24.00.

D. ideges, a szekrényeket bújja. A fehér kosztümféleséget venné, de az nincs sehol. Marad a farmer, és a póló. Szinte sír,max ideges voltam és feszült, nyugtatgattam magam hogy végül is ismer, nem kell megjátszanom magam, én úgyis farmeros típus vagyok.. ahogy a taxiba ül. Hétkor várja a hotelben az esti kuncsaft, a másik hetvenes úr. Külföldi, nős, de a házasság nyitott. D.-t mégis titkolja: az asszony nem szereti, ha ura fizet a szexért. A szálló négycsillagos, a recepciós hölgy készséges. Nem beszélek recepciósokkal, így készséges sem lehetett az illető. Nem szólítanak meg mert nem látszom profinak. Vagy elegáns üzletasszonynak, vagy átlaglánynak látszom, most pl utóbbi.

Másfél óra. Szokatlanul rövid. Nem ritka, hogy D.-nél a vendégek csak egy-két órát fizetnek, mégis 3-4 órát maradhatnak, beszélgetni. Mert D.-nek jól esik. És persze a vendégnek is. A gyorséttermi hamburgerek lassan eresztgetik a zsírt D. tenyerébe, ahogy a taxi hazafele húz. Az utcán emberek futnak az eső elől.

„Nem értem magam mostanában…Megsértődöm a legkisebb szirszarra is, minden olyasmire, ahol egy (leendő) vendégem a kapcsolatunk "csak a tested kell" jellegét hangsúlyozza. Baromi rosszul esik. Mindegyik ilyen eset úgy jön le, mintha mindenki szántszándékkal lekurvázna. Pedig régen csak az tudott megbántani, aki közel állt hozzám. Lehet mögötte valami olyasmi is, hogy mostanában nem azonosítom magam szexmunkásként, vagy prostituáltként, vagy callgirlként, kinek hogy tetszik. Valami más vagyok - ez is, de más is -, kifele tekintgetek. Mintha átestem volna a ló túlsó oldalára: nem csak fenntartom a lehetőségét, hogy ezek a kapcsolatok személyessé váljanak, hanem ez azonnal meg is történik, már az első e-mail hatására. Nagyon idétlen a dolog, végülis szexmunkás lennék vagy mi, nem várhatom senkitől a tisztán szellemi-lelki érdeklődést. Csak ne lenne az egész ilyen durva szinten zsigeri.Azon filózok, hogy nincs-e benne valami más is. Valami olyasmi, hogy most válok "normális nővé", azaz, hogy ez valami hülye jellemfejlődés. Mert ugye egy normális nőnek szenvedni illik attól, hogy idegenek hozzányúlnak, vagy szexuális objektumot látnak benne. Nagyon ijesztő elképzelés, én nem ilyennek ismerem magam. Mi a franc ütött belém?!” Ez nem aktuális, fél éve egészen más van, pont az ellenkezője.Ez egy rövid periódusom volt, előtte és most is inkább szórakoztatnak a hülyék, azon az alapon, hogy aki nem fontos nekem az nem is bánthat. Erről ténylegesen nem írtam a blogban, legalábbis nem mostanában, ha gondolod, megfogalmazhatom az aktuális állapotot.

A hamburgereket a kanapén eszik meg M.-mel, ölükben laptop. D. az e-mailjeit nézi, szervezi a másnapot. Egy svéd negyvenes ragaszkodik a szerdához, de már nem fér be. D. a zuhany alá áll - ma sokadszor. Még beszélgetnek kicsit M.-mel a napi politikáról, és a Planck űrszonda meg az ősrobbanás kapcsolatáról.

D. lehúzza az ágyról a vörös lepedőt, s visszarakja a szürkét. Fáradtan dől az ágyba. Szeretkezni nincs kedve. M. kissé neheztel, a végén mindig ő marad ki. Már alszik, mikor D. a fülébe súg: – Ma sem tanultam matekot. Mekkora hülye vagyok…

Nemsokára négyen szuszognak a fülledt éjszakában: egy kutya, egy macska, egy nő és egy férfi. Utóbbiak összebújva. Kiskifli, nagykifli.

(Egyes idézetek D. internetes naplójából valók)

Válaszlevelem a piszkozatra:

Ezer bocsánat az inaktivitásomért, harmadik napja nincs net, se wifi se mobil, már én is kezdtem megőrülni... de most végre visszajött. 

Csináltam egy fotósorozatot, nem lett rossz, de utólag jöttem rá hogy ennél sokkal jobban kellene figyelnem a háttérre és a fények színére. Konkrétan ha fel akarom használni a képeket akkor teljesen ki kell takarnom a hátteret és a fényezést is meg kell változtatnom, mert néhol egészen liláskék, néhol teljesen sárga (kinti fény és olvasólámpa).

 Vagy megcsinálom és szívok vele egy csomót, vagy kuka az összes, és vele 5 óra munkám.  Tököm tele van. Hülyeevagyok...

Készül a honlap. Már majdnemmajdnem, már egészen össze van rakva a dizájn (az engine pedig kész van). Izgulok. Valamit össze kell raknom a tartalmat illetően, valami jót. Alapvetően a nehézség benne, hogy amikor tartalmat írok, nagyon összeszedettnek kell lennem, szeretnem kell a munkámat és magabiztos kell hogy legyek. Ezen kívül nyugodt és kedves. Ha ezek megvannak, jó lesz amit írok, ha nincsenek, hiába erőlködöm.

A lehúzóerők még az a fajta önbizalomhiány, hogy mit produkálom itt magam, kussoljak és csak akkor beszéljek ha kérdeznek, nem vagyok én olyan nagy szám. Kellemetlen érzés. Bizonyos Idemek erősítették ezt bennem lelkesen, értem én hogy nem ellenem van az  a vélemény hogy minél többet mondok pl magamról annál kevésbé fognak jönni az emberek (elriasztom őket), attól még nem sokat segít.Pont ezért nem tehetek mást, mint hogy figyelmen kívül hagyom. Eddig amúgy úgy vettem észre, hogy a melóbeli énemre buknak a pasik, azaz minél jobban kifejezem már a hirdetésben, annál többen jönnek. És annál inkább azok jönnek akiknek pont ez a típus jön be, senkinek nem jó ha az aki hozzám jön, nem érzi jól magát. Az információ hasznos.

Azt hiszem, nem rontom tovább ennek a blognak a színvonalát. Most kaptam valakitől egy kedves levelet, amiben írója rengeteg más mellett, mellékesen azt is megemlíti, hogy a régi írásaim jobban tetszettek. Őszintén szólva nekem is. Viszont már nincs kedvem a legtöbb dologhoz ami a régi témákat alkotta, az esetleírás már nagyon untat (folyton úgy érzem hogy ismétlem magam), a femiket szintén unom, az ars poeticák, hasonlók lejárt lemezek, elmondtam már mindent. Vagy ha nem is mindent, de az ihlet biztosan kifogyott. Néha még összedobok egykét tematikus írást, de a szövegek nagy része rólam szól, a napi hülyeségeimről, ami kis mértékben elmegy, apró színes, nagy mértékben viszont abszolút nem jó.

Imádom a Gmail Calendart, amióta használom, nem felejtem el a találkáimat. Volt már határidőnaplóm, néhány, de soha nem sikerült kitartóan működtetnem. Sokkal gyakrabban felejtkezem el a használatáról, mint a tényleges eseményről.

Első alkalom, hogy magamtól elmegyek nyaralni. Lassan harminc éves vén fejjel még soha életemben nem szerveztem nyaralást magamnak. Beteg.

De most igen!

Lenn vagyok a Velencei Tónál, kempingezni. Jó egzotikus :)

Kellene egy ilyen tó oda a házunk mellé... este érkeztünk, éjszaka tilos fürödni, de azért én benn voltam vagy két órát, titokban. Párom nem vízálló, ő nem, csak én... Egyetlen gond, hogy békalábbal túl hatékony vagyok, pár száz méter úszás után viszonylag nehéz visszatalálni a kukksötétben a megfelelő feljáróhoz, oda-vissza úszni pedig elég uncsi. Viszont gyönyörű az éjszakai víz, imádom, el lennék benne egész éjjel. Szerintem a holnapi napot nemes egyszerűséggel vízben fogom tölteni, több száz méterre a parttól. Legalábbis remélem. Egyszer szeretnék átúszni a túlpartra meg vissza, de félek hogy a navigációm beadja a kulcsot és két faluval arrébb kötök ki. Kiderül.

 Gépet természetesen hoztam, áram van, mobilnet is szóval ezügyben mintha otthon lennék... a tóba pedig bele vagyok zúgva. Olyan vizes... csodás :)))

hi

i will be in budabest in xx or xx julay 2010 for one day only and i want to spend nice time together for half to one hour so i like what i read about you and nice body with face you have so its ok in your apartment but i want to know about condom i dont like use it so i want to understand if there is problem with that that is the first time i will do that and im clean i will be in budabest with my wife but i would like to try spend time togather without my wife know , tell me also for halv to one hour how much mony you will take

thx

X